
A poros úton egy szamár hátán utazik az apa, mellette pedig kisfia gyalogol. Egy járókelő felháborodva mondja: „Nézzetek oda, ez az apa hagyja, hogy a fia mellette gyalog menjen, míg ő a szamáron ül.“ Az apa leszáll a szamár hátáról és felülteti a kisfiát. Alig mennek pár lépést, amikor egy másik arra járó megszólal: „Nézzétek, az a kisfiú úgy ül a szamáron mint egy pasa, és hagyja, hogy szegény öreg apja mellette gyalogoljon. Ekkor az apa felül a gyerek mellé a szamárra. Alig jutnak tovább az úton, megint valaki felháborodva odaszól: "Nézzétek ezt az állatkínzást, szegény szamár alig bírja el őket."Ígyhát mindketten leszállnak és a szamár mellett gyalog folytatják az utat. Valaki hangosan elkezd nevetni rajtuk: "Micsoda ostobaság, minek van szamaratok ha nem is használjátok?"
Nem lehet mindenkinek megfelelni, bármennyire is szeretnénk. Valaki biztos akad, aki kritizálni fog minket. Ezért nincs értelme folyton azzal foglalkozni ki mit gondol arról, hogy mi mit cselekszünk.
Mi magunk tudjuk eldöntetni a legjobban, hogy mi az ami jó és mi az ami rossz nekünk. Gyakran keresnek meg, kortól függetlenül szorongással, aminek a gyökere sokszor az a hihetetlen megfelelési vágy a környezet felé, mellyel saját magukat terhelik le.
Egyszer egy fiatal lány keresett fel, épp meglett a közgazdász diplomája, mert a szülei azt gondolták neki az lesz a legjobb. Viszont imádott baristáskodni, kávézóban dolgozni, amit a tanulmánya alatt kezdett el.
Aztán ahogy közeledett az egyetem vége, pánikrohamai lettek és rengeteget szorongott, hogy mi lesz vele, azt kell majd csinálnia amit utál? Közgazdász lesz, mert a szülei azt mondták az a jó neki.
Elkezdtünk dolgozni és ahogy megerősödött a hite abban, hogy nem a szülei élik az ő életét, hanem ő, és van választása, mint mindenkinek, hogy az életében azzal foglalkozzon ami boldoggá teszi úgy múltak el a szorongásai.
A baristaságot választotta és azt, hogy majd egyszer saját kávézója lesz. Kiállt magáért, a hitéért. A legjobb, hogy a szülei is elfogadták a döntését azért, mert a lány megingathatatlan lett a hitében.
Ez az egyik legnagyobb lecke amit megtanulhatunk. Higgyünk abban, hogy mi saját magunk vagyunk a legjobb ismerői önmagunknak, például azért is, mert a legtöbb időt magunkkal töltjük. Ha pedig elbizonytalanodunk, akkor próbáljunk visszatalálni magunkhoz. A belső hangot keressük és ne pedig mások véleményei határozzák meg döntéseinket, viselkedésünket vagy gondolkodásunkat.