Amikor a professzor megtalálta őt a kolostorban úgy mutatkozott be neki, hogy az összes akadémiai fokozatát felsorolta a mesternek. Elmondta neki, hogy mi mindent tud a zenről és mi mindenre lenne még kíváncsi. A mester sokáig szó nélkül hallgatta az egyoldalú monológot majd megkérdezte: „Megkínálhatlak teával?”
Igen, köszönöm. –válaszolta a professzor. Az öreg mester teát öntött a kannából a csészébe. A csésze tele volt már, de a mester tovább öntött. A tea kifolyt az asztalra onnan pedig a földre. „Elég! Nem látja, hogy csésze már tele van?” Kérdezte a professzor. „Igen, hasonlóan a csészéhez, a te elméd is tele van előítéletekkel, és elvárásokkal, így nem tudok neked tanítani semmit, előbb a csészédet kell kiürítened.”