​Egyszer átutazók betértek egy zen mesterhez.
"Mester mit teszel, hogy ilyen elégedett és kiegyensúlyozott vagy?
Mi is ilyenek szeretnénk lenni."
Az öreg mosolyogva mondta : "Amikor fekszem, akkor fekszem.
Amikor felkelek, felkelek.
Amikor megyek, megyek.
Amikor eszek, eszek."
A kérdezők csodálkoztak, de hiszen ezt mind mi is csináljuk: fekszünk, felkelünk, megyünk és eszünk. Mégis boldogtalanok vagyunk.
Valóban, ezt mind ti is csináljátok....
De amikor fekszetek a felkelésen gondolkodtok, amikor felkeltek, akkor a menésen, amikor mentek, akkor pedig azon, hogy mit esztek.
Így a gondolataitok mindig máshol járnak, mint ahol éppen ti vagytok.
Elmulasztjátok az egyetlen valóságot: a jelent..

Egy kliensemnek azt a feladatot adtam, hogy írja össze, mi mindenért hálás.
Legalább 40 dolgot . Hűha! -mondta az nehéz lesz.
Mikor eljött újra hozzám az elkészült listát kérésemre hangosan felolvasta.
Rájött, hogy megírni milyen könnyen ment, és sorolhatná akár bármeddig.
Nagyon szép lett.
Megbeszéltem vele, hogy közzéteszem, mert ez inspiráló lehet bárkinek, aki úgy érzi, hogy neki nincs miért örülnie, hálásnak lenni.
​
HÁLALISTA
Van hol laknom
Tudok járni, sétálni és futni
Jól látok és láthatom a világot
Egészséges vagyok
A családomban mindenki egészséges
Van hova hazamennem
Járhattam Svédországban
Minden nap van mit ennem
Nem kell egyik napról a másikra élnem
Van a közelemben vízpart
Van egy jó biciklim
A bátyámra mindig számíthatok
Szép a kilátás az ablakomból
Minden nap van kivel beszélgetnem
Tudok magamnak főzni
Van saját mosógépem
Magam rendelkezem az időmmel
Megtanultam és tudok úszni
Van internet hozzáférésem
Láthattam a stockholmi naplementét
Nem kell minden nap korán kelnem
Skype-on minden nap tudok beszélni a bátyámmal
Minden nap tiszta vizet ihatok
Nincs semmilyen káros szenvedélyem
Betehettem a lábam a Balti-tengerbe
Tavasszal láthatom hogy kinyílnak a virágok
Van két csodálatos nagyszülőm
Néha elutazhatok vidékre Budapestről
Tudok svédül
Nagyon közel állunk egymáshoz Anyukámmal
Annyi könyvet el tudok olvasni, amennyit csak akarok
Minden nap láthatom az eget, felhőket és a csillagokat
Nem mondja meg senki mit szabad és mit nem szabad csinálnom
A legapróbb dolgokkal is boldoggá lehet tenni
Van egy saját tyúkom a Mamáméknál aki megismer és szeret
Télen meleg van a lakásomban
Saját paradicsomot nevelhetek az erkélyemen
Van tiszta vizem és áramom
Ha néha kettesben tölthetem az időt Anyukámmal
A szüleim tudnak anyagilag támogatni
Megismertem egy kedves nénit a piacon és mindig nála vásárolok
Ha levelet kapok a postán valakitől
Eljuthattam Sandhamn-ra egy balti-tengeri szigetre
Minden nap elmehetek valahová biciklizni
Megetethetem a kacsákat és galambokat egy parkban
Hallok és hallgathatok zenét 


Judit

A tenger halk morajlása ébreszt minden reggel. A telefonom kelt így. A kijelző világít, és rögtön látom - bár még félig alszom, hogy egy barátnőm átküldött egy friss képet a babájáról WhatsAppen, a Facebookon egy ismerős büszkén közzétette, hogy mennyi kilómétert futott már ma reggel, értesülök a hírekről mi is történt a nagyvilágban tegnap este óta. Még fel sem keltem de már indul a stressz.
Evés közben, társaságban, színházban, moziban, a wc-én, sétálás közben vagyis bárhol bármikor lehet nyomogatni, csekkolni az okostelefont, így sokszor kimaradunk a valóságból például kihagyunk egy kedves mosolyt, vagy rossz megállónál szállunk le a villamosról.
Normális ez a fajta viselkedés vagy már ez már függőség? Egyre többen teszik fel maguknak ezt a kérdést.
Alexander Markowetz informatikai professzor a bonni egyetemen pszichológusokkal és informatikusokkal kifejlesztett egy alkalmazást (https://menthal.org) melynek segítségével pontosan elemezni tudták, hogy hogyan és mire használjuk az okostelefonunkat.
Az eredmény: állandó digitális stresszben élünk.

A legmegdöbbentőbb nem is a telefonnal töltött idő, hanem a megszakítás mennyisége volt.
Átlagosan 88 szor azaz egy nap minden 18 percben, összesen közel 2,5 órát csinálunk valamit a telefonunkkal, vagy a telefonunk csinál velünk valamit.
A kutatók szerint ha egy tevékenységet folyton megszakítunk az nem tud produktív lenni.
Az okostelefont átlagosan 10 perc beszélgetésre használjuk.
Velünk van reggelizés közben, a metróban, az autóban, a tárgyaláson, mindig.
"Tipikus függőség jele, pédául ha a telefonom akkuja merülőben van és én idegesen konektort keresek.“
Mondja Christian Montag, pszichológus. A tünetek hasonlóak lehetnek, mint egy klasszikus függőségnél, leginkább a játékszenvedélyhez hasonlítható.
A figyelem középpontjában az okostelefon használata áll.

Jó ha tudatosítjuk magunkban minél többször, ez egy gép és sokminden történhet velünk a kijelző elött,de az életet élnünk kell, a valóságban.