​Egy kliensem éjjel mikor felébred rögtön ellenőrzi a telefonját és reggel mikor felkel akkor is.
Lássuk ő ezt miért teszi:


A helyzet: Felébredek éjjel.
Automatikus gondolatom: Hány óra? Keresett e valaki? Történt e valami? Miről maradok le? Kinek hiányzom? Kaptam e e-mail-t valakitől? Nehogy lemaradjak valamiről.
Automatikus gondolat jelentése: Ha nem osztanak meg velem valamit, lemaradok, nekem nem szólnak, hogy mit csinálnak, mi történik. Nem szeretnek.
Ettől magányosnak, elhagyatottnak érzem magam.
Hogyan vélekedek magamról? (Ezt alap hiedelemnek is nevezzük) :Nem vagyok szerethető.
Milyen viselkedés segít megbirkózni az alap hiedelemmel? Megnézem a telefonom, így az az érzetem nem maradok ki semmiből.
Ilyen módszerrel lehet megvizsgálni, hogy egy adott cselekvés mennyire hasznos és reális számunkra.
Ezeket a kognitív terápiában megvizsgáljuk és megváltoztatjuk.

A tenger halk morajlása ébreszt minden reggel. A telefonom kelt így. A kijelző világít, és rögtön látom - bár még félig alszom, hogy egy barátnőm átküldött egy friss képet a babájáról WhatsAppen, a Facebookon egy ismerős büszkén közzétette, hogy mennyi kilómétert futott már ma reggel, értesülök a hírekről mi is történt a nagyvilágban tegnap este óta. Még fel sem keltem de már indul a stressz.
Evés közben, társaságban, színházban, moziban, a wc-én, sétálás közben vagyis bárhol bármikor lehet nyomogatni, csekkolni az okostelefont, így sokszor kimaradunk a valóságból például kihagyunk egy kedves mosolyt, vagy rossz megállónál szállunk le a villamosról.
Normális ez a fajta viselkedés vagy már ez már függőség? Egyre többen teszik fel maguknak ezt a kérdést.
Alexander Markowetz informatikai professzor a bonni egyetemen pszichológusokkal és informatikusokkal kifejlesztett egy alkalmazást (https://menthal.org) melynek segítségével pontosan elemezni tudták, hogy hogyan és mire használjuk az okostelefonunkat.
Az eredmény: állandó digitális stresszben élünk.

A legmegdöbbentőbb nem is a telefonnal töltött idő, hanem a megszakítás mennyisége volt.
Átlagosan 88 szor azaz egy nap minden 18 percben, összesen közel 2,5 órát csinálunk valamit a telefonunkkal, vagy a telefonunk csinál velünk valamit.
A kutatók szerint ha egy tevékenységet folyton megszakítunk az nem tud produktív lenni.
Az okostelefont átlagosan 10 perc beszélgetésre használjuk.
Velünk van reggelizés közben, a metróban, az autóban, a tárgyaláson, mindig.
"Tipikus függőség jele, pédául ha a telefonom akkuja merülőben van és én idegesen konektort keresek.“
Mondja Christian Montag, pszichológus. A tünetek hasonlóak lehetnek, mint egy klasszikus függőségnél, leginkább a játékszenvedélyhez hasonlítható.
A figyelem középpontjában az okostelefon használata áll.

Jó ha tudatosítjuk magunkban minél többször, ez egy gép és sokminden történhet velünk a kijelző elött,de az életet élnünk kell, a valóságban.