1. fejezet
Sétálok végig az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán.
Beleesem.Elveszett vagyok… remény nélküli.
Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság lesz, mire kijutok.
2. fejezet
Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán.
Úgy teszek, mintha nem látnám.
Megint beleesem.
Nem tudom elhinni, hogy megint ugyanott vagyok.
De nem az én hibám.
Ismét hosszú időbe telik, mire kijutok.
3. fejezet
Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán.
Látom, hogy ott van.
Megint beleesem… ez már szokás.
Nyitva a szemem,
Tudom, hogy hol vagyok.
Az én hibám.
Azonnal kikerülök onnan.
4. fejezet
Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán.
Kikerülöm.
5. fejezet
Egy másik utcán sétálok.
Szögjal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról

Túláltalánosítás: egy kis részletet egésznek venni
A túláltalánosítás az a hiba amikor egy vagy több eseményből globális következtetést vonunk le.
Ha ilyen szavakat használsz, mint „mindig“, „soha“, "az emberek“ ,"a világ“ akkor te is túláltalánosító jelölt vagy.
Például:
Beszállsz a kocsidba munkába menet, az autó nem indul be.
Erre ezt gondolod: „ Ez is csak velem történik meg, semmi nem megy simán“.
Ettől csak rosszabb kedved lesz.
Egy szituációban elveszted a türelmed a gyerekeddel, ezért kiabálsz vele.
Lelkiismeretfurdalásod lesz.
Emiatt arra következtetésre jutsz," rossz apa/anya vagyok“.
Vizsgáld meg objektíven inkább a dolgokat.
"Biztos, hogy senkinek nem romlik el a kocsija, és ilyen csak velem történik?“
„Azért, mert olykor elvesztem a türelmem azért én mint szülő nem funkcionálok?“
Minden jó igyekezeted, mint szülő háttérbe szorul ettől az egy dologtól?
Vagy inkább a türelem egy olyan tulajdonság ami gyakorolható és amin érdemes dolgozni?
Ha egy hiba miatt elítéled önmagad az nem segít a megoldásban.
Inkább próbáld reálisan megvizsgálni a helyzetet és kerüld az általánosítást.
hier klicken.

Ha az ember túlságosan az érzelmeire hagyatkozik akkor sokszor a realitást  figyelmen kívül hagyja.
Például:
A partnered tovább maradt bent dolgozni egy kollégával, te pedig féltékeny vagy erre a kollégára.
Ezért azt a következtetést vonod le: biztos afférjuk van.


Ha érzed, hogy az érzelmek veszik át az irányítást :


Vedd komolyan a gondolataid: például „ideges vagyok, valami nincs rendben“ vagy „nagyon mérges vagyok rád, ebből látszik milyen rosszul viselkedtél“, és ismerd fel, hogy az érzelmek nem a legmegbízhatóbb mércéi a valóságnak.
 Vizsgáld meg, hogyan viszonyulnál a szituációhoz ha nyugodtabb lennél, konkrét bizonyítékok alapján érzel-e így ?
Várd meg amíg az erős érzelmeid alábbhagynak. Ilyenkor gondold át megint a szituációt, lehet , hogy  az érzelmeid vittek el és a valóságtól távol van a következtetésed.


Szembesítsd a tényeket az érzelmeiddel
hier klicken.

http://gedankenwelt.de/lesenswerte-buecher-ueber-psychologie/
​

Sokszor történik meg velünk, hogy valamit –amitől tartottunk véghez viszünk és utána kiderül , hogy nem is volt annyira félelmetes.


Szóval a jövendölés  problémás.
Valószínűleg nem rendelkezünk olyan emberfeletti  tudással, hogy a jövőbe látnánk.

És valószínűleg egy kristálygömb sem segítene ebben.
Mégis megpróbáljuk, hogy a jövőben lévő eseményeket prognosztizáljuk.

Például

Tetszik neked valaki, akivel minden reggel összetalálkozol.
De te előre tudod már, hogy biztos ha leszólítod, béna leszel, biztos van valakije, biztos nem tetszel neki és már le is mondtál arról, hogy megszólítsd.

És igen lehet, hogy van valakije , de addig amíg nem mondta addig csak találgatsz.

Vagy meghív egy kolléga egy buliba, és te már előre tudod, hogy biztos rossz lesz a zene, nem lesz senki akivel beszélgessél, ezért inkább el sem mész.

Általában a jövendölések ahhoz vezetnek , hogy az ember inkább semmit nem csinál.
 Csak azért mert az utolsó buli nem sikerült olyan jól, nem azt jelenti , hogy ez most már
mindig így lesz.


Világítsd át a jóslatod a valóság fényében, vizsgáld meg reálisan.
Legyél nyitott.
A múltban történt tapasztalások nem határozzák meg a jövő tapasztalásait.
Magyarul van ráhatásunk, arra hogyan állunk a dolgokhoz és hogyan értékeljük azokat.
hier klicken.

Konfucius tanítását négy alapfogalom használata jellemzi. 
Ezek:
A LI. A Li mértéket és erkölcsöt jelent, az Arany Középutat. "A semmiből se túl sokat" - tehát nem az isteni mértéket, hanem az emberit. A Li óvja meg az embert a túlburjánzásoktól, amelyek leggyakrabban okozzák a vesztét. A bibliai József először a kútban - ahová a testvérek hajították - aztán a fáraó börtönében - ahová Petepré főúr felesége miatt került - töpreng azon, hogy először a gyűlöletet, azután pedig a szerelmet hagyta túlburjánozni az életében.
A Li nem csak a túl soktól, de a túl kevéstől is megóvja az embert. Arthur Miller, a Pillantás a hídról drámájában mondja el, hogy félelmünk a 100 %-tól teszi tönkre az életünket. Mert a 100 % kockázata is 100 %. 100 % bukás is lehet belőle. S akkor nincs kiskapu, amin keresztül elmenekülhetnénk. Ezért inkább beérjük 60 %-os szerelmekkel, 50 %-os hivatástudattal, 40 %-os hittel.
Fiatal koromban kedvenc macskám megbetegedett. Egyik kollégám kocsiján vittük állatorvoshoz, s velünk volt Liebermann Lucy pszichoanalitikus is. Azt mondja a doktor:
- Látjátok, nekem ezért nincs állatom, pedig annyira szeretnék. De aztán megbetegszik, meghal, s jön a gyász, a keserűség.
Mire Liebermann:
- Igaza van Gyurika. De hát érdemes így élni?
A HSUO. Első megközelítésben műveltséget, tanulást jelent. De nem a bemagolást, az ismeretek összevissza felhalmozását, az agyban, mint egy szarka fészekben. Hanem a lényeg megismerését. A szétválasztást: Ez van, ez nincsen. Ez itt az igazság, ez a hamisság. Ahogy Isten teszi a Teremtéskor. Elválasztja a sötétséget a világosságtól, az eget a földtől, az állati fonalat, a növényitől, a tejest a húsostól, a jót a rossztól, az istenit a sátánitól… 
És tiltja a dolgok összekeverését. Mert a 
porból és a vízből, ha összekeverem sár lesz. És ha a fejünkben összekeverednek a mágikus, mitologikus és a racionális gondolatok, a mítosz és a valóság - különösen, ha e zagyvalék szerint próbálunk élni - akkor elmebaj, társadalmi patológia lesz belőlük.
DA HUO. A Nagy Tudomány. A megértett és belsőleg feldolgozott ismeret önmagában nem elég. Szükséges a megvalósítás képessége is. A rendcsinálás önmagunkban, a családban, a vállalkozásban, a nemzetben. Visszatérés a szavak rendjéhez, hogy a kommunikáció valóban közlés legyen és nem a félrevezetés eszköze. A közös emberi együttműködés megteremtője és nem az akadálya.
Mongdsit - Konfucius híres tanítványát - egyszer megkérdezte egy uralkodó herceg:
- Mondj valamit öreg, amivel használhatok az országomnak.
- Miért beszélsz haszonról? Ha a Király haszonról beszél, akkor haszonról fog beszélni a bölcs is, a nemes is, a polgár is, a földmíves is, a kereskedő is, mindenki a haszonról beszél majd. Mindenki a hasznot fogja keresni és ebből nagyra nő a birodalomban a rendetlenség. A király ne a hasznot keresse, hanem a jogot, a tisztességet, és az erkölcsöt.
Ugyanis az uralkodás feladata nem a megtörtént hibák kijavítása, hanem olyan rend teremtése, hogy ne történhessenek hibák.
GÜNTSI. Emberségnek, nemességnek szokták fordítani. Tartalmilag talán a jóság, vagy az erkölcs sem áll távol tőle. Egy pontosan működő belső határ átélését jelenti, a lehet, és a nem lehet között. Lelkiállapotától, indulataitól függetlenül, mi az, amit megtehet az ember és mi az, amit nem. 
A güntsi magában foglalja a jó modort, az udvariasságot, adott estben a lemondást, áldozat hozását a másik emberért, arra figyelést, hogy mi jó a másiknak, vagyis elkerülését mindannak, amit a katolicizmus "jóra való restségnek" nevez. A güntsi jelenti a szavak és a tettek, a külső megjelenés, a stílus hatásának ismeretét, elkerülését mindannak, ami a másik emberben viszolygást, undort, visszatetszést, vagy rosszkedvet hozhat létre.
A Mester az egyujjas bölcsességet gyakorolta. Egyszer három tisztviselő kereste fel jóslatért, hogy melyikük fogja sikerrel letenni a vizsgáit. A Mester felemelte egyik ujját. Nem értették és egy idő után elmentek. Egy jelenlévő tanítvány megkérdezte.
- Az egyetlen ujj azt jelenti, hogy csak az egyiknek sikerül?
- Igen, jelentheti.
- De ha kettőnek sikerül?
- Akkor azt jelenti, hogy egyikük megbukik.
- És mi lesz, ha mindhármuknak sikerül?
- Akkor az ujjam azt jelenti, hogy mindhárman egyidőben leteszik a vizsgát. 
- És ha mind megbuknak?
- Akkor azt jelenti, hogy egy sem lesz közülük, akinek sikerül.
A tanítvány megvilágosodott és leborult.
- Ez az isteni akarat! hier klicken.