A barátság

Milyen egy jó barátság?
Először is azzal indul, hogy két ember egy hullámhosszon van, rokonszenvesek egymásnak – ekkor még nem történt semmi, egyszerűn jól érzik magukat, ha együtt vannak. A mélyebb barátságok esetében nagyon fontos, hogy hasonló értékek mentén éljük az életünket, hasonlóan gondolkodjunk a világról, és meg tudjuk osztani egymással a minket foglalkoztató dolgokat.
A barátság azért is fantasztikus kapcsolódási forma, mert teljesen önzetlen, mivel nincs benne szexualitás. Az érzelmi intimitás viszont fontos, hogy őszintén tudjunk arról beszélni, aminek örülünk, vagy ami éppen nyomaszt. És ekkor jön a barátság egy másik kulcsfontosságú jellemzője: jóban-rosszban támogatjuk egymást. Nincsenek merev szabályok, hogy mi fér bele egy barátságba, és mi nem. Mindegyik baráti kapcsolat egyedi és megismételhetetlen, az van benne, amit az a két ember szeretne, és mindkettőjüknek megfelel.
 Persze még a legjobb barátságokban is előfordulhatnak problémák, nézeteltérések, de ha megvan a kölcsönös bizalom, akkor mindent meg lehet beszélni, és át lehet jutni a nehézségeken. Nincs olyan, hogy menthetetlen barátság, de ahhoz, hogy egy kapcsolat működjön, két ember szükséges .
 Az is előfordulhat, hogy a barátok „elfejlődnek” egymás mellett; nincs egyetlen konkrét sérelem, de idővel átalakul a gondolkodásmódjuk. Például, ha egyiküknek megváltozik a világnézetük, és ezzel a másik nagyon nem tud azonosulni. Vagy, az egyik fél már kétgyerekes szülőként próbál nap mint nap zsonglőrködni a munka és a család között, míg a másik önfeledten eljár bulizni. Ilyen helyzetekben akaratlanul is megtörténik lassan az eltávolodás, és lehet, hogy magától elsikkad a barátság. A rokonszenv valószínűleg évek, évtizedek múlva is megmarad, de a barátság elmúlik.  A nosztalgia nem elég önmagában. Az emberi kapcsolatokra sokkal inkább hat a jelen és a jövő. Ha ma remekül megvagyunk együtt, és azonos irányba haladunk, az jó jel, csodálatos dolog, ha valakinek egy életen át megmarad egy vagy több barátja, de az is életszerű, ha egy barátság megszakad, akár évtizedek után. 
 Egy közeli barát „elvesztése” hatalmas veszteség lehet. Mindenki másképp reagál rá, de az közös, hogy egy nagyon fájdalmas gyászfolyamatról van szó, a hiányt pedig fel kell dolgozni magunkban, akár szakember segítségével. Mert néha jobban fáj, mint egy elmúló szerelem. Ilyen megterhelő helyzetben lehetőség szerint ne azt a következtetést vonjuk le, hogy soha többé nem lesz jó barátunk. Fontos, hogy a csalódás után is megmaradjon a hit és a remény, hogy találunk még olyan embert, akivel egyformán látjuk a világot, és számíthatunk egymásra.