Ha valamit veszélyesnek, életveszélyesnek értékelünk, a testünk félelemmel reagál rá.
A pánikrohamot egy ördögi körhöz is lehet hasonlítani.
Ezek a rohamok sokszor egy észleléssel kezdődnek. Például szívdobogással vagy izzadással. Ezeknek a tüneteknek sokféle oka lehet, például lépcsőzés, kávé fogyasztás, levegőtlen helyiség, vagy egy kis stressz; de sokszor élethelyzetek, például konfliktusok, párkapcsolati, munkahelyi problémák az előidézők. Sokan arról számolnak be, hogy az első pánikrohamot megelőzően a családban haláleset, betegség történt.
Fontos része a folyamatnak, hogy ezeket a sokszor ártalmatlan testi jelzéseket a gondolatainkban veszélyesnek értékeljük. „Jajj nincs rendben valami a szívemmel.“ “Mindjárt összecsuklom.“
A gondolatban veszélyesnek értékelt szituáció érzelmileg félelemként jelenik meg.
A félelem kiváltja mint életteni hatást: a stresszreakciót , ami testi tüneteket produkál: pulzusnövekedést, izzadást, az izmok összerándulását stb. „Megfulladok, nem kapok levegőt“
Így a félelem és a velük összekötött gondolati és fizikális reakciók egy drámai helyzetetté nőnek ki. Az érintettek különböző stratégiákat fejlesztenek ki – akár tudtukon kívül -, hogy félelmüket enyhítsék.
Elkerülik, vagy elmenükülnek a félelmetesnek hitt szituációktól. Az elkerülési stratégia szükségszerűen megakadályozza azt a tapasztalást, hogy a katasztrófa amitől tart nem következik be.
A kognitív viselkedésterápiában megtanulható, hogy milyen összefüggések vannak a félelemmel teli gondolatok és a szorongás között. Felismerhető a félelem „ördögi köre“ és megtanulható, hogyan lehet reálisan megfigyelni és értékelni testünk érzeteit valamint a gondolatainkat reálisabbakra kicserélni.