Szerencsés ember vagyok, mert két hivatást mondhatok magaménak, mindkettőt nagyon szeretem, bár ma már segítőként dolgozom csak. Művész családba születtem. Színművészeti tanulmányaimat Bécsben az Universitaet für Musik und Darstellende Kunston és Londonban A Central School of Speech and Draman végeztem, sokáig dolgoztam itthon és külföldön a kamera előtt és színpadon, de szerettem volna az emberi lélekkel hivatásosan is foglalkozni. Münchenben letettem az állami Heilpraktiker für Psychotherapie vizsgát (további info), itt nyitottam ki első praxisomat. Diplomámat a Babes-Bolyai Egyetemen szereztem. Hálás vagyok a sorsnak, hogy Philadelphiában, Aaron Becktől a kognitív terápia atyjától tanulhattam. Ez a módszer számomra egy életszemléletet is jelent. Meghatározó volt továbbá Daubner Béla és Daubner Eszter pszichodráma csoportjába járni. Folyamatosan fejlesztem ismereteimet és a tudatomat, tanulok és megpróbálom a tanultakat a saját életemben is hasznosítani. Életemben és a szakmámban is a fejlődés motivál. Művészi tevékenységem szerves része a gyógyításomnak. Hiszek az emberi kapcsolatok és az "egyéni út" erejében.
“Ne higgy el semmit,csak azt hidd el, amiről magad győződtél meg, hogy igaz.” Buddha szavait idézem.
A módszerem személyre szabott, mert különbözőek vagyunk, mások a tapasztalataink, a személyiségünk, meggyőződéseink. Fő metódusom a Kognitív viselkedésterápia elemeiből épül fel.
Köszönöm mindazoknak, akik bizalommal fordulnak hozzám,
köszönöm, hogy velem osztjátok meg problémáitokat, félelmeiteket, örömeiteket.
Köszönöm a szeretteimnek, akikkel az élet még értékesebb és akiktől a legtöbbet tanulhatok, mert a világ
amelyben élünk, kapcsolataink minőségéből adódik.
"A különös paradoxon az, hogy amikor elfogadom magamat olyannak, amilyen valójában vagyok, azután tudok változni." Carl Rogers