
Írj 1 hàlalistàt: 10 dolog amièrt hàlàs vagyok! Egy kliensem hozzàjàrult, hogy az övèt közzè tegyem!Köszönöm!
1. Hálás vagyok azért, hogy a szeretteim és én is egészségesek vagyunk (egyelőre, és ez maradjon is így).
2. A munkában kezdtem kiégni, úgyhogy ez a kényszerszünet mondhatni jól jött, bár kevesebbel is be értem volna... De ha majd újra beindul a suli, akkor feltöltődve, több empátiával és türelemmel tudok majd megint a diákokhoz állni.
3. Lassan 2 hete a barátomnál vagyok, kipróbáljuk, megy-e az együttélés. Eddig egészen jól kijövünk, együtt takarítunk, főzőcskézünk, sorozatot nézünk, sétálunk, sőt pecázni is elmentem vele, ami külön élmény volt.
4. Végre van időm olvasni (sokat és még többet), Duolingózni, sorozatokat nézni, lelassulni, magamra figyelni.
5. Mióta komolyodott a helyzet, azóta a hitemmel is többet foglalkozom, újra jobban figyelek Istennel való kapcsolatomra. Nekem a hitem rengeteg erőt ad ebben a helyzetben.
6. Nem kell fél 5-kor kelnem, mint mikor dolgozni jártam, végre ki tudom aludni magam rendesen is, és nyugisan el tudom szürcsölni a reggeli kávém.
7. Hálás vagyok, hogy ki lehet menni sétálni, fel tudom fedezni a környéket, míg a baràtom itthonról dolgozik, viszonylag közel van a Duna is, a víz közelsége mindig meg tud nyugtatni.
8. Mikor még lehetett, akkor szerettem a boltokban nézelődni, vásárolgatni, felesleges cuccokat is. Most kétszer is átgondolom, mire van szükségem, és nem szórom úgy a pénzt, így többet tudok félrerakni, és nem vagyok az impulzusvásárlás áldozata.
9. Hálás vagyok, hogy sikerült eddig ellaposítani a járványgörbét. Anyukám ápolónő a Máltai Szeretetkórházban Vácon, de ha nagyon súlyos lesz a helyzet, akkor minden egészségügyi dolgozót áthelyezhetnek, bevethetnek, beleértve a védőnőket is. Nagyon bízom abban, hogy erre nem fog sor kerülni, és továbbra is sikerül lassítani a járványt.
10. Annyira természetesnek vettem azt, hogy munkába járok, zötyögök a zsúfolt vonaton, villamoson, morgok magamban, hogy megint beleállnak az intimszférámba, tudoa menni moziba, könyvtárba, ha kedvem van akkor bemehetek egy ruhaboltba nézelődni, és mindenhol emberek vesznek körül. Eszembe sem jutott, hogy ez egyszer megváltozhat, hogy lesz olyan, hogy nem ölelhetem meg a nagyszüleim, hogy nem mehetek moziba, hogy kongani fog a vonat hétfő reggel az ürességtől. Mikor bezárták az iskolákat, utána hétfőn nekem még be kellett menni. Rémisztő volt az a csend, ami fogadott, ahogy beléptem, hiszen alig pár napja még több száz diák nevetgélt, beszélgetett a folyosón, rámköszöntek, nem győztem kerülgetni őket. Azt hiszem, most tanulom meg igazán, hogy semmit nem szabad készpénznek venni, és ezért nagyon hálás vagyok. Remélem, most egy életre belém vésődik, hogy értékeljem azt, ami van, és ne azon keseregjek, ami nincs.