Tanmese

Volt egyszer egy öregember, aki egy oázis szélén üldögélt a Közel-Keleten, egy város kapujában. Egy napon odament hozzá egy fiatalember, és megkérdezte tőle:

- Soha nem jártam még itt. Milyenek ennek a városnak a lakói?

Az öreg egy kérdéssel válaszolt neki:

- Milyenek voltak annak a városnak a lakói, ahonnan te jössz?

- Egoisták és rosszak. Ezért örülök, hogy eljöttem onnan.

- Pontosan ilyenek e városnak a lakói is - válaszolt az öreg.

Nem sokkal később egy másik fiatalember közeledett emberünkhöz, és ugyanazt a kérdést tette fel neki:

- Most érkeztem erre a vidékre. Milyenek ennek a városnak a lakói?

Emberünk ugyanazzal a kérdéssel válaszolt neki:

- Milyenek voltak annak a városnak a lakói, ahonnan te jössz?

- Jók voltak és együtt érzőek, vendégfogadók és becsületesek. Nagyon sok barátom volt köztük, és nehezemre esett elhagyni őket.

- Ilyenek ennek a városnak is a lakói - válaszolt neki az öreg.

Egy kereskedő, aki épp inni vitte a tevéit, meghallotta ezt a párbeszédet, és miközben a második fiatalember távolodott, odafordulva az öreghez, vádló hangon így szólt hozzá:

- Hogy adhatsz két teljesen különböző választ két személynek a hozzád intézett ugyanolyan kérdésére?

- Fiam, mindenki a szívében hordja a saját világát. Az, aki semmi jót nem talált a múltban, itt sem fog semmi jót találni. Ellenben az, akinek egy másik városban barátai voltak, itt is hűséges és bizalmas barátokat fog találni.