Az élet súlya (felnőttmese)
Egy fiatal felkereste az öreg bölcset és ezt mondta neki lassú, vontatott hangon.
„Mester, az élet olyan nehéz, terhei szinte lenyomnak a földre."
„Fiam, az élet számomra pedig olyan mint egy tollpihe."- válaszolta mosolyogva a bölcs.
„Mester, én tisztellek téged, de te biztosan tévedsz, mert én minden egyes nap érzem, hogy az élet súlyait cipelem a vállamon. Mondd meg mit tegyek?"
„Azokat a súlyokat te magad teszed a vállaidra"– mondta mosolyogva a bölcs.
„De...." szólt közbe a fiatal.
A bölcs hirtelen felemelte a kezét és így szólt: „Elhiszem fiam amit mondasz, hiszen ez a „de" már önmagában felér egy tonna súllyal."
Ez a mese egy szép példa arra, hogy inkább kifogásokat keresünk, ahelyett, hogy a megoldásokra koncentrálnánk. Ez az egyik nagy probléma, a másik az, hogy ragaszkodunk a minket földre nyomó súlyainkhoz.
Az élet olyan mint egy vándorút és mi egy nagy zsákkal indulunk útnak, melyet az életünk során teletömünk problémákkal, megoldatlan helyzetekkel, kapcsolatokkal. A feladat éppen az lenne, hogy a zsák tartalmát kiürítsük és könnyedén tehermentesen járjuk az utunkat.
Munkás dolog a selejtezés. Valaki, aki hozzám jár például évek óta nem veszi rá magát, hogy lomtalanítsa a padlását, ami annyira tele van régi, fölösleges holmival, hogy szinte be sem bír lépni. A cselekvés helyett inkább nyomasztja az a tény, hogy már nincs hol tároljon dolgokat és az, hogy még mindig nem vette rá magát a feladatra. Valóban elhatározás és tett kérdése lenne, hogy megcsinálja.
Egyik sem jön mástól.
Néha felmerül ha beszélgetünk, hogy a padlást meg kéne csinálni és ilyenkor rögtön elhangzik, hogy „DE...".
Szívesen segítek
Budapesten személyesen vagy online, magyarul, németül és angolul. Ha időpontot szeretnél, kérlek írd meg az időbeosztásodat emailben, hamarosan válaszolok.
praxisgesler@gmail.com 5,0 · 40 értékelés a PszichológusKeresőn