|
Volt egyszer egy öregember, aki egy oázis szélén üldögélt a Közel Keleten, egy város kapujában.
Egy napon, odament hozzá egy fiatalember és megkérdezte tőle: - Soha nem jártam még itt. Milyenek ennek a városnak a lakói? - Az öreg, egy kérdéssel válaszolt neki: - Milyenek voltak annak a városnak a lakói, ahonnan te jössz? - Egoisták és rosszak. Ezért örülök, hogy eljöttem onnan. - Pontosan ilyenek e városnak a lakói is - válaszolt az öreg. Nem sokkal később, egy másik fiatalember közeledett emberünkhöz és ugyanazt a kérdést tette fel neki: - Most érkeztem erre a vidékre. Milyenek ennek a városnak a lakói? Emberünk, ugyanazzal a kérdéssel válaszolt neki: - Milyenek voltak annak a városnak a lakói, ahonnan te jössz? - Jók voltak és együtt érzőek, vendégfogadók és becsületesek. Nagyon sok barátom volt köztük és nehezemre esett elhagyni őket. - Ilyenek ennek a városnak is a lakói, - válaszolt neki az öreg. Egy kereskedő, aki épp inni vitte a tevéit, meghallotta ezt a párbeszédet és miközben a második fiatalember távolodott, odafordulva az öreghez, vádló hangon így szólt hozzá: - Hogy adhatsz két teljesen különböző választ, két személynek a hozzád intézett ugyanolyan kérdésére? - Fiam, mindenki a szívében hordja a saját világát. Az, aki semmi jót nem talált a múltban, itt sem fog semmi jót találni. Ellenben, az, akinek egy másik városban barátai voltak, itt is hűséges és bizalmas barátokat fog találni.
0 Comments
Szeretném leszögezni, hogy az alázat szónak semmi köze nincsen a megalázottsághoz, a legtöbb ember tévesen így értelmezi. Az alázat egy nagyon nagy erény és ha van bennünk, akkor képesek vagyunk elfogadni az életet olyannak amilyen. Az alázat bölcsességet jelent, aki alázatos az tudja, hogy ő is csak egy az Isten rengeteg teremtménye közül, és mint ilyen, ezért megvan a jelentősége a világban. Az alázat tudást jelent arról, hogy nem vagyok mindent tudó, de van bennem nyitottság és akarat, valamint elköteleződés arra, hogy a hibáimból tanuljak. Az alázat ellentéte a gőg, az arrogancia, ha valaki azt gondolja magáról, hogy okosabb, bölcsebb, mint mások (Templeton, 1997). Az alázathoz legalább tizenkét kulcs jellemzőt kapcsolnak: (1) a nyitottságot, (2) a nem tudom hozzáállását, (3) a kíváncsiságot, (4) az ártatlanságot, (5) a gyermeki természetet, (6) a spontaneitást, (7) a spiritualitást, (8) a toleranciát, (9) a türelmet, (10) az integritást, (11) a nem ragaszkodást és (12) az elengedést (Whitfield, Whitfield és Park, 2006).
A 2000-es évek elején egy hároméves, 55 tudósból álló kutatást indítottak el, élükön Christopher Peterson és Martin Seligman azzal a céllal, hogy az úgynevezett emberi erősségeket feltárják. Az úgynevezett VIA (Values in Action) Classification of Strengths az erősségek osztályozása, amely ma már online ingyenes mérési lehetőséget biztosít fiatalok és felnőttek számára, hogy feltérképezhezhessék a pozitív vonásaikat. Később Peterson és Seligman 2004-ben publikált könyvükben a Character Strength and Virtues-ban összesen 24 ilyen vonást határoznak meg, melyet hat fő vonásra bontottak: bölcsesség és tudás, bátorság, emberiesség, igazságosság, transzcendencia, valamint a mértéktartás, melynek egyik komponense az alázat (Peterson és Seligman, 2004). Szerintük fontos a szerénységet az alázattól külön választani, mert az előbbi inkább külsőségekre utal, vagyis, hogy kifele mit mutat meg a világnak az ember magából. Az utóbbi pedig egy belső érzékelés arra vonatkozóan, hogy az ember nem a világ közepe és az igaz alázat magával vonja a szerénységet míg ugyanez fordítva nem feltétlenül van így (Peterson és Seligman, 2004). Tongeren, Davis és Hook (2014) az alázat szerepét vizsgálta a párkapcsolatokban. Szerintük az alázatnak számos olyan összetevője van, ami megnöveli a valószínűségét annak, hogy az adott egyén másokkal együttműködésre törekedjen. A három tanulmány más és más aspektusból vizsgálja az alázat szerepét a párkapcsolatokban. Az első alapján az alázatos viselkedésű emberek kísérletileg igazolhatóan vonzóbbak, mint az egoistábbak és szívesebben kezdeményeznek mások velük párkapcsolatot. A második tanulmány lényegében ugyanezt az állítást erősítette meg, ami szerint az önző partnereknél jóval vonzóbbnak találjuk az alázatos partnereket. A harmadik vizsgálatban a hosszú távú kapcsolatokat vizsgálták és alátámasztották, hogy az alázatosság véd a problémák egyébként jellemző elmélyülése ellen a hosszú távú kapcsolatokban. Chancellor és Lyubomirsky (2013) szerint az alázatot nem csak mint vonást illetve mint tulajdonságot lehet vizsgálni, hanem mint állapotot is. Az emberek általában meg tudják valakiről állapítani egy szituációban, hogy az adott személy viselkedése alázatos-e. Ehhez hasonlóan találhatják magukat is egy olyan szituációban, ahol megélik az alázatosság a szerénység érzését. Ez a megközelítés a pillanatnyi élményt helyezi a középpontba, olyasmi ez, mint amikor valaki valamiért hálásnak érzi magát, ilyen lehet például egy gyermek születése, vagy amikor nagy segítséget kapunk egy baráttól, amikor bajban vagyunk. Ryan (1983) az önbecsülést vette górcső alá és etikai analízisében arra jutott, hogy az önbecsülés magába foglalja az alázatosságot, szerinte mindkettő csökkenti a potenciális szorongást, mert a magas önbecsülésű illetve alázatos emberek fel tudják becsülni mind a saját, mind a mások igényeit. Ezzel ellentétben az alacsony önbecsülésű és a nagyképű emberek is másokkal hasonlítják össze magukat, az előbbiek leértékelik, az utóbbiak túl értékelik önmagukat, és mindkét esetben a szorongás a mozgató rugó, a motiváció (Ryan, 1983). Az összehasonlításra való hajlam feltételez egyfajta versenyszellemet is, ami a nárcisztikus vonásokkal rendelkező személyeknél igen magas (Watson, Morris és Miller, 1997). A nárcisztikus tulajdonságok mindenképpen az alázatosságtól igen távol állnak, mondhatjuk, hogy azok ellentéte. “Az alázat ellenszer a nárcizmus ellen”– jegyzi meg a filozófus Comte-Sponville a Kis könyv a nagy erényekről című művében. Ebben a rövid cikkben tudományos vizsgálatokat is találsz, amikre rá tudsz keresni.
A kognitív terápia külföldön elsődleges terápiás metódusnak számít a szorongásos zavarok kezelésében, melyet a nyugati országokban az állam (TB) is támogat. Bár a legtöbb kutatás a felnőtt populációt vizsgálja, vizsgálatok kimutatták, hogy jelentősen javítja a szorongásos zavarok tüneteit gyermekeknél és serdülőknél is egaránt, ahol a javulás a kezelés befejezése után két évig is fennmaradt (Ishikawa, Okajima, Matsuoka, & Sakano, 2007). A specifikus szorongásos zavarokra összpontosító kutatások kimutatták, hogy a CBT hatékony kezelési mód a pánikbetegség esetén, egyes kutatások szerint pedig jobb, mint a gyógyszeres kezelés (Mitte, 2005). A CBT nagyfokú javulást eredményez a generalizált szorongásos zavar esetén (Cuijpers et al., 2014), nagy előnye, hogy csökkenti a zavar legkiemelkedőbb tünetét, az aggodalmaskodást (Hanrahan, Field, Jones és Davey, 2013). A vizsgálatok igazolták, hogy ez a terápiás metódus igen hatékony a szociális fóbia kezelésében (Powers, Sigmarsson és Emmelkamp, 2008) és a kliensek jobb eredményeket tapasztaltak a kezelés megszakítása után is, mint azok, akik csak gyógyszert kaptak (Fedoroff és Taylor, 2001). Poszttraumás stressz zavar esetén a kliensek a traumával kapcsolatos ingereket (például a traumatikus emlék képzeletbeli kitettségének és a környezetben található traumával kapcsolatos jelzéseknek való kitettséget), hatékonyabban és jobban kezelték, mint a nem traumára fókuszáló terápiák esetében, mint például a nem direktív tanácsadás és a pszichodinamikus pszichoterápia (Bisson & Andrew, 2008). Ezenkívül a kutatások azt is kimutatták, hogy jelentős javulást eredményez specifikus fóbiák esetén, az in vivo kitettséget magában foglaló kezelés nagyobb javulást eredményez, mint a képzeletbeli vagy virtuális valóságnak való kitettség önmagában (Wolitzky-Taylor, Horowitz, Powers és Telch, 2008). A CBT -ben használt expozíciós gyakorlatok rendkívül hatékony kezelésnek bizonyultak a rögeszmés-kényszeres zavarok esetében is (Olatunji, Davis, Powers és Smits, 2013), melyek megakadályozzák a klienseket a kényszeres cselekedetek alkalmazásában. Ötvözi a gondolataidat vizsgáló kognitív terápiát és a cselekedeteidet vizsgáló viselkedésterápiát. A terápia szó hallatán talán arra gondolsz, hogy egy díványon fekve egy szemüveges emberhez beszélsz, és miközben te a gyerekkorodról mesélsz neki, ő az álmaidat analizálja.A KVT egy nagyon gyakorlat-orientált beszélgetésterápia, amely adott célokra fókuszál, leginkább a jelenre és az arra hatással lévő kérdésekre összpontosít. Egy igen kedves amerikai pszichiáter Aaron Beck dolgozta ki a módszert, és ma már lánya: Judith Beck viszi tovább. A KVT arra az elméletre épül, hogy az, ahogy egy adott helyzetről gondolkodunk, hatással van arra, ahogyan viselkedünk és érezzük magunkat. Ha egy szituációt negatívan értelmezel, akkor valószínűleg rossz érzéseket tapasztalsz, amelyek miatt egy adott módon fogsz viselkedni. Például odaégeted a vacsorát,ezért lehet, hogy negatív dolgokat gondolsz magadról, például úgy érzed, hogy értéktelen vagy, és ha ez párszor még megismétlődik, ez oda vezethet, hogy máskor már főzni sem akarsz. Vagy például meghívnak a barátaid egy buliba, de rossz előérzeteid vannak, ettől lehet hogy félelem lesz benned, emiatt lemondod a bulit, és inkább itallal vagy drogokkal próbálod a szituációit megoldani. Az idő múlásával, hetek, hónapok, évek alatt a gondolkodásmódnak, az érzelmeknek és a viselkedésnek ez a ciklusa olyan sokszor ismétlődik, hogy szokássá válik. Egyre inkább elkerülöd a kellemetlennek tűnő szituációkat, vagy automatikusan magadat hibáztatod, ha valami nem megy jól. És minél többször teszel így, a helyzet annál rosszabb lesz. A kognitív terapeuta segít megtörni ezt a kört, segít megtalálni azt, hogy milyen negatív gondolatok, érzelmek, cselekedetek okozzák azt, hogy nem érzed jól magad. Megtanít arra, hogyan tudod megváltoztatni negatív gondolkodásmódodat, viselkedésedet, és ettől jobb lesz a kedved. Ez a terápia szinte minden problémánál alkalmazható.Rövid távú terápia, de sok munkával is járhat, és házi feladatot is kapsz. Ahhoz, hogy megtapasztald a változást, gyakorolnod kell mindazt, amire a terapeutád megtanít. Az is lehet, hogy a KVT nem neked való. Akkor próbálj ki más módszert. Sok szerencsét!
Milyen egy jó barátság?
Először is azzal indul, hogy két ember egy hullámhosszon van, rokonszenvesek egymásnak – ekkor még nem történt semmi, egyszerűn jól érzik magukat, ha együtt vannak. A mélyebb barátságok esetében nagyon fontos, hogy hasonló értékek mentén éljük az életünket, hasonlóan gondolkodjunk a világról, és meg tudjuk osztani egymással a minket foglalkoztató dolgokat. A barátság azért is fantasztikus kapcsolódási forma, mert teljesen önzetlen, mivel nincs benne szexualitás. Az érzelmi intimitás viszont fontos, hogy őszintén tudjunk arról beszélni, aminek örülünk, vagy ami éppen nyomaszt. És ekkor jön a barátság egy másik kulcsfontosságú jellemzője: jóban-rosszban támogatjuk egymást. Nincsenek merev szabályok, hogy mi fér bele egy barátságba, és mi nem. Mindegyik baráti kapcsolat egyedi és megismételhetetlen, az van benne, amit az a két ember szeretne, és mindkettőjüknek megfelel. Persze még a legjobb barátságokban is előfordulhatnak problémák, nézeteltérések, de ha megvan a kölcsönös bizalom, akkor mindent meg lehet beszélni, és át lehet jutni a nehézségeken. Nincs olyan, hogy menthetetlen barátság, de ahhoz, hogy egy kapcsolat működjön, két ember szükséges . Az is előfordulhat, hogy a barátok „elfejlődnek” egymás mellett; nincs egyetlen konkrét sérelem, de idővel átalakul a gondolkodásmódjuk. Például, ha egyiküknek megváltozik a világnézetük, és ezzel a másik nagyon nem tud azonosulni. Vagy, az egyik fél már kétgyerekes szülőként próbál nap mint nap zsonglőrködni a munka és a család között, míg a másik önfeledten eljár bulizni. Ilyen helyzetekben akaratlanul is megtörténik lassan az eltávolodás, és lehet, hogy magától elsikkad a barátság. A rokonszenv valószínűleg évek, évtizedek múlva is megmarad, de a barátság elmúlik. A nosztalgia nem elég önmagában. Az emberi kapcsolatokra sokkal inkább hat a jelen és a jövő. Ha ma remekül megvagyunk együtt, és azonos irányba haladunk, az jó jel, csodálatos dolog, ha valakinek egy életen át megmarad egy vagy több barátja, de az is életszerű, ha egy barátság megszakad, akár évtizedek után. Egy közeli barát „elvesztése” hatalmas veszteség lehet. Mindenki másképp reagál rá, de az közös, hogy egy nagyon fájdalmas gyászfolyamatról van szó, a hiányt pedig fel kell dolgozni magunkban, akár szakember segítségével. Mert néha jobban fáj, mint egy elmúló szerelem. Ilyen megterhelő helyzetben lehetőség szerint ne azt a következtetést vonjuk le, hogy soha többé nem lesz jó barátunk. Fontos, hogy a csalódás után is megmaradjon a hit és a remény, hogy találunk még olyan embert, akivel egyformán látjuk a világot, és számíthatunk egymásra. |
RSS Feed